A kályha használata 2.

Begyújtás kisméretű tüzelőajtóknál

Széles körben elterjedt az a helytelen begyújtási mód, hogy jobbról-balról elhelyezett két vastagabb fahasábra keresztben vékony gyújtóst, majd erre vastagabb fákat helyeznek, s az alátömött újságpapírral igyekeznek meggyújtani a fát (klasszikus tábortűz módszer). Az első lángocskák a felül lévő egész fatömeget hevíteni kezdik és kihajtják a fában lévő nedvességet és illóanyagokat. Az így képződött füst vízgőztől hideg és nehéz. Nehezen indul meg a huzat és többször ez visszafüstölést eredményez. Jobban járunk, ha állítva helyezzük a tűztérbe a fát. A vastagabb hasábokat döntsük a tűztér hátfalához, ezek elé pedig vékonyabbak kerüljenek. Ahogy közeledünk a tűztérajtó felé mind egyre vékonyabbak, legelőre pedig a vékony szál hasíték amit egy alágyújtóssal könnyen lángra lobbanthatunk. Az alágyújtós gyorsan fellobbantja a vékony keményfa-szálakat és azonnal forró füstgáz képződik, a jó huzat hamar kialakul. Az egyre erősödő légmozgásban a fahasábok elölről hátrafelé és föntről lefelé gyújtják meg egymást. A tűztérben hamar létrejön a tökéletesebb égéshez szükséges nagy hőmérséklet. Fontos tudni, hogy a kályhaajtón lévő huzatszabályzó nyílások nem engednek elegendő levegőt a tűztérbe, így az égés nem lesz tökéletes. Legalább az elégés időtartamának háromnegyedéig meg kell nyitnunk az ajtót 4-5centire. Nagyon fontos, hogy csak akkor szabad lezárni az ajtót, ha a tüzelőanyag már tökéletesen leégett. A parazsat megkaparjuk, szétütögetjük és akkor zárjuk le az ajtót, ha már sehol sem látunk pislogó lángot. A kályhát tilos hamarabb lezárni, mert az robbanáshoz vezethet.